Magyarul | Enjoy Estonia OÜ

Enjoy Estonia OÜ
info@enjoyestonia.ee
+372 528 11O7

Fordítás és lektorálás (angol nyelvről észt nyelvre, finn nyelvről észt nyelvre és magyar nyelvről észt nyelvre)

Idegenvezetés, városnézés (magyarul, angolul, finnül, észtül)

Észt turisztikai régiók

Honlapunk Észtország különböző turisztikai régiókra van felosztva, hogy könnyebben megtalálja az Önt érdeklő helyet. Mindegyik régió külön színnel van jelölve, úgyhogy ennek alapján már ránézésre is látható, melyik bemutatott hely melyik régióban fekszik. A régiók a következők:

Tallinn környéke és Észak-Észtország (Rebala, Jägala, Lahemaa, Saue, Saku, Keila-Joa, Paldiski),

Kelet-Észtország (bányászati múzeum, Narva, Peipsi-tó, fürdők és kastélyok),

Dél- és Közép-Észtország (Tartu, Viljandi, Haanja, Otepää, Värska, Setumaa),

Nyugat-Észtország és szigetek (Vasalemma, Padise, Haapsalu, Hiiumaa, Kärdla, Pärnu, Vormsi, Noarootsi, Lihula, Muhu struccfarm, Koguva falumúzeum, Kuressaare, Saaremaa, Kaali kraater, Sõrve félsziget, Karja leib, horgászat, Panga meredek mészkőlejtő)

Programok

1) Nyári programok,
2) Észt régiók (1-… napos túrák),
3) Téli programok,
4) Horgászati túrák (tengeren, tavon és folyón): jégen vagy motorcsónakkal;

Helyi ismertetés

1) Tallinn,
2) Egyéb észt városok (Tartu, Pärnu, Viljandi, Kuressaare, Haapsalu, Otepää, Narva),
3) Lahemaa Nemzeti Park,
4) Rebala Kulturális Örökségi Park,
5) Dél-Észtország nevezetességei és Setumaa (Setuföld),
6) Észt udvarházak és kastélyok (Palmse, Sangaste, Toolse stb.),
7) Természeti túrák (vízesések, földalatti folyók, mocsarak, meredek mészkőlejtők, szigetek stb.);

Idegenvezetés (megfelelő engedéllyel) Magyarországra és Erdélybe észt, angol és finn nyelven.

Programok

Nyári programok

Észtországban az igazi nyár júniustól augusztus végéig tart. A legmegelegebb időszak általában július középétől augusztus közepéig tart, ilyenkor általában 22-28 fok van, manapság azonban gyakori a több mint 30 fokos meleg is. A víz hőmérséklete tengerben 20-26, tavakban akár 28-29 fok is lehet. A tengerparti részeken szelesebb az idő, mint az ország középén.

Tallinn – buszos-gyalogos városnézés (3-4 óra): Kadriorg kastély, tallinni dalfesztivál színpada, Lasnamägi, Erdőtemető, Pirita birgittakolostor és olimpiai csarnok, tengerpart, belváros, óváros.

Észt Szépművészeti Múzeum, KUMU (Tallinn): 1) észt művészet a 18. századtól 1991-ig (állandó kiállítás), 2) maga az épület, 3) időszaki kiállítások. Egy túra 1,5-2 óra.

Észt Szabadtéri Múzeum (Tallinn) – idegenvezetés a különböző észt régióknak megfelelően (Észak-Észtország, Nyugat-Észtország és szigetek, Közép-Észtország, Dél-Észtország). Az érdeklődéstől függően 2-3 órás túrák, igény szerint ebéddel, kávészünettel a hagyományos vendéglőben, a Kolu Kõrtsben.

Lahemaa Nemzeti Park. Egy-két napos buszos (illetve biciklis) túrák a Tallinntól 70 km-re lévő Nemzeti Parkba.

Kirándulás Tallinntól délnyugati irányba. Egy napos buszos/autós kirándulás Saku, Saue, Keila-Joa, Klooga és Paldiski településekre. Saku egy Tallinn melletti kisváros, amely csodaszép kastéllyal (most szállodaként működik) büszkélkedik, a kastély mellett pedig a legrégibb észt sörgyár működik (1820 óta a Saku Õlletehas). Saku söre az egyik legismertebb sörünk. Igény szerint sörgyárlátogatás is rendelhető. Saue nincs messze Sakutól. Saueban igazán gyönyörűen felújított nemesi kastély vár. Sauetól továbbutazunk Keila-Joaba, ahol egy újabb kastélyt találunk, de ezúttal a folyóparton, ráadásul egy szép vízesés mellett. Innen továbbmegyünk Kloogára. Ha szép az idő, Klooga rand homokstrandján pihenhetünk, úszhatunk. Szovjet időkben nagyon kedvelt strand volt a tallinniak körében, most kevesebb ott az ember, pedig igazán szép. Klooga melletti erdőben titkos náci tábor volt egykor. Ennek az emlékművét is megtekinthetjük, majd továbbutazunk Paldiskiba. Baltiiski Port, régi nevén Rogerwiek igen fontos hadikikötő volt már a svéd időkben, majd I. Péter alatt is, és különösen a szovjet megszállás alatt, amikor teljesen elzárt várossá vált. Atom-tengeralattjáró kiképző központ lett. Csak 1994. augusztus 31. után, amikor az országot elhagyta a megszálló szovjet hadsereg, lehetett ismét szabadon bemenni Paldiskiba. Most is fontos kikötő, és egyre szebbé válik, mert tengerpartja rendkívül szép és kedvelt hely. Paldiski csak 40 kilométerre van Tallinntól, ezért az ottani olcsó lakások mostanában „fogynak, mint a meleg kenyér” (észt közmondás). Paldiskiban is szép meredek mészkőlejtőt csodálhatunk meg, őskövületeket kereshetünk a tengerparton.

Paldiski, Kis- és Nagy-Pakri. A már előbb említett Paldiskitól indulva egy vagy két napos kirándulásokat szervezünk. Reggel korán elindulunk Paldiskiba. Rövid városnézés után felszállunk egy kishajóra, illetve egy csónakra és 2-3 kilométert hajózva átjutunk a Kis-Pakri szigetre. Egy nap alatt egy szigetet könnyedén bejárhatunk, a sportosabbak és gyorsabbak akár kettőt is (24 km gyalog). A szigeteken megfigyelhető a háborítatlan természet, emellett még mindig fellelhetők a régi katonai gyakorlópálya utolsó maradványai. Ritka növények tenyésznek itt, csodaszép a meredek mészkőlejtő (ami talán az UNESCO világörökség listájára is felkerül) és a tenger. Igazán kellemes, nyugodt és csendes kirándulást tehet itt az, aki Tallinntól nem szeretne messzire utazni, de a nyüzsgő városi élet mellett szép és érintetlen természetet is szeretne látni.

Rebala Kulturális Örökségi Park. Egy vagy fél napos autós-buszos túra a Tallinntól nem messze lévő csodaszép és érdekes helyekre. Hozzá lehet kapcsolni egy horgásztúrát, illetve gomba-, bogyógyűjtést, lovaglást, télen szánkózást is, illetve csak az utóbbiak külön is megrendelhetők.

Szauna Rebala faluban. Tallinntól 25 kilométerre lévő kellemes kis faluban tanyaszauna kipróbálása. Igazi észt szauna, fafűtésű kis gerendás épület, mellette hordószauna, amelyben a szabadban még –20 foknál is kellemes fürdő ejthető a meleg vízben, egyedül vagy közösen a barátokkal. A program külön megrendelésre vagy más programmal együtt is szervezhető.

Nyugodt pihenés Rebalában. Rebalában egyelőre csak sátorozás vagy lakókocsis táborozás lehetőségét tudjuk biztosítani egy régi tanya udvarában. Ugyanott teljesen új, de régimódi szaunában lehet tisztálkodni. Onnan nagyon egyszerű biciklivel vagy autóval eljutni Rebala és Jõelähtme látnivalóihoz, lehet kirándulni a környéken, gombát és bogyót szedni, horgászni, evezni, vízibiciklizni és úszni is. A faluban lovaglásra, szánkózásra és lovas kocsizásra is lehetőség van. Közel van Tallinnhoz (25 km), úgyhogy könnyű visszajutni, ha nagyvárosi levegőre vágyunk. Tengerpart 5 kilométerre van, úgyhogy a fürdőzés is könnyen megoldható.

Vitorlázás

Vitorlázási lehetőségeket a Balti-tengeren is kínálunk. További információ e-mailben vagy telefonon.

Észtország 4 nap alatt I. 1. nap Tallinn, 2. nap Nyugat-Észtország, szállás Hiiumaa, Vormsi vagy Saaremaa szigetén, 3. nap Hiiumaa, Vormsi vagy Saaremaa sziget, szállás Pärnuban, 4. nap Dél-Észtország hegyei, Tartu, Tallinn.

Észtország 3 nap alatt. 1. nap Kelet-Észtország – bányászati múzeum, kastélyok, Narva vára, szállás Tartuban, 2. nap Tartu, Dél-Észtország hegyei, szállás Viljandiban, 3. nap Viljandi, Pärnu, Tallinn.

Észtország 4 nap alatt II. 1. nap Kelet-Észtország – bányászati múzeum, kastélyok, Narva vár, szállás Tartuban, 2. nap Tartu, Dél-Észtország hegyei, szállás Viljandiban, 3. nap Viljandi, Pärnu, szállás Haapsaluban, 4. nap Vormsi, estére Tallinn.

Kastélytúrák. Különböző észt kastélyokhoz és régi nemesi birtokokhoz visszük Önöket vagy külön programként vagy más program keretében. Kívánság szerint összeállítjuk a legmegfelelőbb útvonalat. Több információ: lásd: kastélyok.

Észt régiók (1-… napos túrák)

Kelet-Észtország – 1. nap Kohtla-Nõmme bányászati múzeum, Valaste vízesés, Kuremäe kolostor, Narva várkastély-múzeum, 2. nap Alutaguse erdők, mocsarak, Peipsi-tó, esetleg horgászat, 3. nap horgászat, tóparti pihenés, vissza Tallinnba.

Dél- és Közép-Észtország – 1. nap Tallinn-Tartu országút és mellette lévő települések (Siniallikad forrásai, Tuhala boszorkánykút és mocsár, Põltsamaa és Puurmani látnivalói), Tartu, 2. nap Dél-Észtország – Otepää síközpont, Haanja hegység, Suur-Munamägi hegy, Rõuge tavai és víziürü (forráskút, amelyből a víz szökőkútszerűen tör elő, gyakran ürü alakú), 3. nap Karula Nemzeti Park, Viljandi, Tallinn vagy Setuföld és Peipsi-tó melletti régiók – Värskai Setu Kultúra Múzeuma, Kallastei Pravoszláv Óhitűek Múzeuma (akik Nagy Péter pravoszláv reformjai elől menekültek ide, hogy itt a szokott módon gyakorolhassák tovább hitüket).

Nyugat-Észtország és szigetek I. – 1. nap Vasalemma mészkőbánya, repülőtér, börtön (kívülről), Padise kolostor története, Noarootsi észt-svédek területei (Dirhami kikötő, Pürksi), Haapsalu vár és város, este komppal Vormsira, 2. nap Vormsi, este vissza Rohukülaba és onnan másik komppal Hiiumaara, 3. nap Hiiumaa, 4. nap Hiiumaa, délután vissza Tallinnba.

Nyugat-Észtország és szigetek II. – 1. nap Lihula várkastély és múzeum, Matsalu természetvédelmi terület, madárles, este Virtsun keresztül átmegyünk Muhuba, szállás, 2. nap Koguva falu, struccfarm, majd Saaremaa – Karja templom és falu –, Kaali kráter, este Kuressaare, 3. nap Saaremaa – Kuressaare, Sõrve félsziget, Panga mészkőszakadék, majd falumúzeum, Odalätsi forrásai, haltenyésztés, illetve horgászat, szélmalmok, este szabad program és szállás Saaremaaban, 4. nap, vagy pedig 3. nap este vissza Tallinnba.

Nyugat-Észtország III. Pärnu és környéke. 1. nap Lavassaare tőzeglápmúzeum, Tori lótenyésztés, Tori pokol (homokkőbarlang), Pärnu folyó (horgászati lehetőség), majd Pärnu, 2. nap Pärnu – városnézés, strandolás, szabad program, este kulturális program, 3. nap – Häädemeeste homokföldjei, kirándulás Nigula vagy Soomaa (magyarul mocsárföld) Nemzeti Parkba, este vissza Tallinnba.

Téli programok

Az észt telek nagyon változatosak. Van, amikor -20, -30 fokot is mutat a hőmérő, de általában 0 és -5 fok környékén marad a hőmérséklet. Ez a tenger miatt van, ami megtartja a meleget. Ezért Dél-Észtország télen mindig hidegebb (nyáron fordítva), mint a tenger melletti területek. Mégis, majdnem minden télen, általában januárban, februárban befagy a tenger, a tavakról, folyókról nem is beszélve. Február a leghidegebb hónapunk. De ezt mi szeretjük, mert akkor már egyre világosabbak lesznek a napok, van hó és tudunk síelni (a sífutás nemzeti sportunknak tekinthető), szánkózni és korcsolyázni. Otepää a téli fővárosunk, ott igazán jó lehetőségek adódnak lesiklásra és sífutásra is. A híres Tartui sífutómaraton is ott kezdődik. Másik síelésre alkalmas vidék Haanja, ahol még nagyobb dombok találhatók.

Kirándulás Kahala tóra, illetve horgászat. Kahala Tallinntól kb. 50 km-re található, nagyon sekély tó (régi tengeri öböl), amely gyorsan befagy. Tengerrel is összeköttetésben áll, ezért tengeri hal is fogható benne.

Kirándulás Peipsi-tóra. Horgászat, meleg étel Kallaste orosz éttermében. Peipsi-tavon vízben úszó kocsikat láthatunk – félig terepautók, félig csónakok. Peipsin tavasszal gyakran elég hirtelen olvad el a jég, ezért kellenek ezek a járművek. Mivel nyüzsögnek benne a halak, ezért mindig sok horgász próbál itt szerencsét.

Sítúra Otepääba, illetve Haanjaba. Síelés mellett motoros szános túrát is szervezhetünk. Otepää mellett, a Pühajärv-tavon népszerű téli horgászversenyeket rendeznek, akik ilyenkor érkeznek, akár ezen is részt vehetnek.

Télen a nyári programok között ismertetett kulturális programokat is szervezünk, csak mivel rövidebbek a nappalok és hidegebb az idő, ezért ezek inkább buszos-múzeumos-éttermes jellegűek.

Horgászati túrák (tengeren, tavon és folyón): jégen vagy motorcsónakkal

Az Enjoy Estonia csodálatos horgásztúrákat kínál Önöknek. Észtország 1500 szigete és kb. 10 000 folyó- és állóvize különféle horgászati lehetőségeket nyújt.

Cégünk kényelmes motorcsónakkal rendelkezik, amely 6 embert képes egyszerre szállítani. Ezzel a csónakkal lehetőség van tengeri horgászatra, illetve akár napozásra, úszásra vagy a kis szigetek felfedezésére.

Azoknak, akik evezni szeretnének, az evezős csónakot ajánljuk, ezen kívül vízibicikli és többszemélyes gumicsónak is igénybe vehető.

Kellemes egy- vagy többnapos családi, baráti kiscsoportos kirándulásokat szervezünk, 9 személyes terepjáróval a nehezebb terepeken is biztonsággal közlekedhetünk. A kirándulás keretében horgászati, erdei viselkedési alapoktatást adunk; megtanítjuk, melyik bogyó és gomba ehető, mikor és hol kell figyelni a kígyókra, hol szabad úszni stb.

Akinek már volt szerencséje horgászni, az tudhatja, mennyire finom egy frissen fogott, vajban vagy hamuban megsütött vagy grillezett hal. Természetesen ott helyben, a tenger- vagy tóparton, tábortűznél elkészítve, ami finom füstös mellékízt is ad az ételnek. Ha nincs hal, akkor finom a vajas gomba is, vagy pedig az otthonról hozott grillhús, kolbász. A zsákmány természetesen haza is vihető, frissen vagy megsózva. Van, aki megszárítja a halat, igaz, ehhez több idő kell.

A leggyakoribb hal a csuka, sügér, veresszárnyú koncér, emellett, valamivel ritkábban nagyon ízletes menyhallal, angolnával, évakeszeggel is találkozhatunk. Több mint 50 halfaj él Észtországban, ezért sose tudható, mi kerül éppen horogra!

Bármilyen igénynek megfelelő programot összeállítunk, mindenféle kirándulás, túra, konferencia, üzleti út, családi nyaralás stb. esetén szívesen segítünk.

Ha elmondja kívánságait, igényeit, mindenben segítünk, ami Észtországgal kapcsolatos. Keresünk Önnek szállást, étkezési lehetőséget, szervezünk túrát és segítünk a szabad idő eltöltésében.

Ha figyelmesen elolvasta honlapunkat, észrevehette, hogy programjaink rugalmasak. A kultúra iránt érdeklődőknek is megfelelőek, ugyanúgy, mint a nyugodt családi nyaralásra, pihenésre vágyóknak, vagy pedig az izgalmat, kalandot keresőknek. Keressen meg minket, hogy a lehető legszebb élményeket nyújthassuk az Ön személyére szabottan!

Helyi ismertetés

Tallinn

Tallinni óváros. A Balti tenger felől közeledve számtalan sziget és hajó mögül lassan felbukkannak a híres észt főváros, Tallinn tornyai és girbe-gurba utcái. Elhajózva a két kis sziget, Aegna és Naissaar (Nők szigete) mellett, érkezünk meg a kikötőbe. Innen a tengert átszelve Helsinkibe, Stockholmba, Rostockba is könnyedén eljuthatunk! Milyen is ez a sokat emlegetett Tallinn, amely 2011-ben majd Európa kulturális fővárosa lesz?

1996-ban Tallinn felkerült az UNESCO kulturális világörökség listájára. Tallinn, régi német nevén Reval, Hansa-város volt, amely az orosz tengeri áruszállítási útvonalak egyik fontos kapujának számított, Pärnu és Riga mellett. Emiatt az egyik legfontosabb Hansa-kikötővé vált az egész Balti-tenger régiójában. Később a hatalmas orosz cár, Nagy Péter érdeklődési körébe került, elfoglalta a területet, és Tallinnban fontos hadikikötőt létesített, illetve Katalinnak, feleségének építette fel a gyöngyszemként emlegetett Kadriorg kastélyt. A 20. században igazi „soviet west” vált a városból.

A középkori kereskedők és kézművesek hangulatát idézi az óváros, de e mellett modern városélet zajlik. A zöld területek nagy arányán kívül a tenger közelsége teszi a várost még vonzóbbá.

A középkori óvárost körülölelő, több mint 10 fiatalabb városrészben igen eltérő építészeti stílusok váltják egymást, más-más történelmi időszakot megidézve. Építészettörténészek azt szokták mondani, hogy Tallinnban körülnézve az ember úgy érezheti magát, mintha egy építészeti múzeumban járna – egymás mellett láthatók a különböző stílusok, kevés az egyforma házakból épült kerület. Három szovjet lakótelep mellett hangulatos kertvárosok is akadnak: Nõmme (Hangás vidék) magas fenyőfák között fekszik, Pirita (Birgittai), Viimsi és Kakumäe (Bagolyhegy) a tengerparton terül el. A jellemzően régi emeletes faházakból épült kerületek mostanára már teljesen belváros részévé váltak (Pelgulinn – Menedékváros, Kopli – Nyergelő, Kelmiküla – Svindlerfalu, Kassisaba – Macskafarok, Kalamäe – Halhegy). Bár gyakran felújításra szorulnak, hihetetlenül kedvelt lakóhelyek. Egyrészt azért, mert mindenhez közel vannak, másrészt pedig az észtek természetében mélyen gyökerezik az erdő szeretete – mindig is faházban szerettünk lakni a legjobban.

A kellemes lakóövezetek mellett a belváros egyre inkább világvárossá kezd válni az utóbbi időkben. Tallinnban él egy olyan szabály, hogy a középkorban épült, 123,7 méteres Szt. Olaf templom tornyánál magasabb épületet nem szabad építeni. Ilyenek nem is épültek, de ezt a határt egyre jobban megközelítik. Az utóbbi 10 évben épültek az első igazán magas házak Tallinnban, amelyeket felhőkarcolóinknak szoktunk becézni. Irodák és szállodák mellett, csodálatos kilátással rendelkező (tengerre és óvárosra), borsos árú lakások is találhatók bennük.

Az alábbiakban bemutatunk néhány tallinni múzeumot és kulturális eseményt.

Észt Szépművészeti Múzeum (KUMU). 2006 februárjában nyitotta meg kapuit az Észt Szépművészeti Múzeum (alapítva 1919) első saját épülete. A finn építész, Pekka Vapaavuori tervezte félhold alakú (Circulus), modern és hangulatos épület egy meredek, félig mészkőből álló hegyen áll. Vapaavuori egy 1994-ben megtartott építészeti verseny győztese, amelyen több mint 10 országból vettek részt, összesen 194 pályaművel.

A múzeumban most látható először időrendi kiállítás az észt szépművészet történetéből, mely a 18. századtól az 1990-es évekig terjedő időszakot öleli fel. A KUMU ezen kívül időszaki kiállításoknak is otthont ad, melyeken nem csak észt, hanem a világ más országaiból származó alkotások is szerepelnek. Az épületben egy nagy előadó is található, mely konferenciateremként, színházként és moziként is működik. Egy étterem és kávézó bővíti tovább a kínálatot, tehát igazán multifunkcionális épület.

Észt Szabadtéri Múzeum (Rocca al Mare). Amint az a spanyolos hangzású névből is látszik, a múzeum a tengerparton kapott helyet; egyben Tallinn közepén, egy zöld, erdős félszigeten fekszik. Az 1950-es évektől kezdve mutatnak itt be eredeti észt házakat (gerendástól új, deszkás faházakig), háztartási tárgyakat, bútorokat, sőt észt népviseletet is. A múzeumparkban egy 17. századi fakápolna áll, ahol még ma is tartanak igazi esküvőket, sőt egy gerendás-mészköves kocsmában régi parasztételeket fogyaszthatunk, vagy részt vehetünk akár egy falusi mulatságban is. Kellemes kikapcsolódást nyújthat itt egy tengerparti séta, vagy hintázás az úgynevezett faluhintán, amelyre akár tízen is felférnek. Gondtalan pihenés a város középén!

Tallinnban több mint 30 múzeum található, többek között a már előbb említett, nemrég csodálatosan helyreállított Kadriorg kastélyban található a külföldi műalkotásokat bemutató Szépművészeti Múzeum; az óváros mellett. A Toompea-hegy lejtőjén – akárcsak Budapesten – néhány éve nyitotta meg kapuit a Megszállások Múzeuma. A kikötő mellett különleges, mészkőből épült régi gyárépületben az Építészeti Múzeum mindig aktuális kiállításaival várja vendégeit. (2006 nyarán éppen Lehner Ödön munkáit tekinthették meg az érdeklődők.)

Most pedig szóljunk egy pár szót néhány tallinni fesztiválról, kulturális eseményről.

Nyugodtan kijelenthető, hogy nálunk a legnagyobb, legismertebb, legnépszerűbb fesztivál az ötévente megrendezésre kerülő Nemzeti Dal- és Táncfesztivál (Laulu- ja tantsupidu). Az 1869-ben Tartuban elindult, azóta hagyománnyá vált fesztivál még soha nem maradt el. A szovjet uralom alatt különösen nagy volt a jelentősége az emberek számára. Az 1969-es dalfesztiválon 33 000 tagú kórus énekelt, egyszerre több mint 250 000 néző előtt. A fesztiválra Tallinnban külön színpad készült, a mostani már a második (1960 óta). Annyira egyedi, különleges az esemény, hogy az UNESCO kulturális események világörökségének listájára is felkerült. Legközelebb 2009 nyarán énekelünk ismét a Tallinna Lauluväljakon.

Ugyanezen a helyen, a tallinni dalszínpadon (Tallinna Lauluväljak) egyéb rendezvényekre is sor kerül. Minden év július elején majdnem egy hétig tartó sörfesztiválon (Õllesummer) mulathatnak a résztvevők, ami mára a legnagyobb évente megrendezett fesztivállá nőtte ki magát. Lauluväljakon nagyszerű koncerteket is tartanak, észt zenészek és híres külföldi fellépők is (Metallica, Michael Jackson, Alice Cooper, Rolling Stones stb.)

Tavasszal és ősszel a fiatalság, a diákok buliznak – diáknapokat rendeznek évente kétszer. Bár a tartui napok a legrégebbiek és leghíresebbek, már a tallinniak is kezdik megtanulni, hogyan kell egy igazán élménydús hetet szervezni a diákoknak: sok koncerttel, versennyel, kiállítással, hogy mindenki találjon magának szórakozást és jól érezze magát.

Természetesen az összes fesztivált nem tudjuk felsorolni, de említésre méltó még a híres Jazzkaar (dzsessznapok), NYYD (Új zene fesztiválja), valamint a Pimedate Ööde Filmifestival (Sötét Éjszakák Filmfesztiválja), ami ősszel kerül megrendezésre, amikoris 2 hét alatt 10 helyszínen vetítenek filmeket a világ minden részéről, amelyek egyben versengenek is egymással.

Igen kedveltek és jó hírnévnek örvendenek a tallinni és tartui diszkók. Világhírű dj-ék és világhírű zene. Gyakran rendeznek különböző klubfesztiválokat, amelyek nagyon kedveltté váltak nemcsak az észtek, hanem a finnek, svédek és az angolok körében is. Igazán pezsgő éjszakai élettel találkozhatunk a nagyobb észt városokban is.

Egyéb észt városok (Tartu, Pärnu, Viljandi, Kuressaare, Haapsalu, Otepää, Narva)

Észtország területe 45 000 km2, azaz kb. fél Magyarországnyi, ahol valamivel több, mint 1,3 millióan laknak, több mint 30 városban. A 400 ezres Tallinn mellett más városokat is érdemes felkeresni.

Tartu a második legnagyobb város itt „Mária-földön” (13. században élt Albert püspök, majd III. Innocentius pápa után), amit 100 ezren laknak. Ha Tallinn üzleti központ, akkor Tartu szellemi. Három egyeteme van, közöttük a legrégibb és legismertebb a Tartui Egyetem (alapítva 1632). Többek között azért is fontos, mert az egyetlen hely Észtországban, ahol magyar szak működik. Akinek elege van a tanulásból, sétálhat az Emajõgi folyó partján, a Toomemägi hegyen található parkban, a faházakból épült hangulatos kerületekben (köztük Supilinn, azaz „levesváros”-ban) is, benézhet különböző múzeumokba (az orvostanhallgatók számára létrehozott régi anatómikum, történeti múzeum, szépművészeti múzeum, bábmúzeum). És mikor alkalmasabb erre az idő, mint tavasszal, április utolsó hetében és május elsején – mert pont akkor rendezik a leghíresebb, a tartui diáknapokat! Egy álló hétig Tartu fiataljai egyfolytában buliznak, és rengeteg program közül választhatnak: versenyzés saját készítésű járművekkel – bele a folyóba! Kosztümben futás, sörládatorony-építés, diákszínház, diákszauna; és természetesen a legnagyobb, leghíresebb verseny, a gumicsónakralli. Bár sok magyarnak még május elsején kissé hidegnek tűnhet a folyó vize, az észt diákok egyre nagyobb része vesz részt ebben a mulatságban. Ha vizes is lesz, sebaj, mert a parton a hordószauna a bátrakra vár. Aki látni szeretné ezt a nagy eseményt, már jóval a verseny előtt le kell mennie a folyópartra, piknikezni is lehet a friss zöld füvön, de amikorra kezdetét veszi a verseny, foglalni kell egy jó helyet, mert óriási a tömeg. Aki egyszer látta, mindig visszavágyik. Ezért az emberek családostul is jönnek, öregek az unokákkal, hogy felidézzék a régi szép időket, illetve a fiatalokkal megszerettessék a hagyományt.

Diáknapokat ősszel is rendeznek. Akkor is jó a hangulat, bár a barátságtalanabb időjárás miatt inkább fedett helyen zajlanak a programok.

Pärnu nyári fővárosunk. Több kilométer homokos tengerpart, kellemes parkok, nagy folyó, híres fesztiválok (Antropológiai filmek fesztiválja, David Oistrah fesztivál, Watergate, Rock Race gyorsulási verseny stb.) és sok más program. Júliusban nem könnyű helyet találni a sárga fövenyű strandon a fürdőzők sokaságától, amikor a levegő legalább 30 fokos, a víz akár 23-26 fokos is lehet. A strand természetesen ingyenes, de a számtalan fürdő egyikében pihenni, iszapfürdőben gyógyulni vágyóknak érdemes jóval előre helyet foglalniuk.

Viljandi Észtország középén helyezkedik el, a gyönyörű szép Viljandi-tó partján. Minden július végén a régi várhegyen található középkori romokhoz fiatalok és szívükben fiatalok tízezrei zarándokolnak, hogy együtt négy napig népzenét hallgassanak. A Viljandi Folk Music Festival a legnagyobb észt fesztivál. Ugyanott, a kis kertváros szívében található az egyetlen észt Népi Kultúra Főiskola, ahol még régi tanyaépítészetet is tanulhat az ember. Viljandi a népi kultúránk fővárosa.

Kuressaare Saaremaa sziget fővárosa. Saaremaa az 1500 észt sziget közül a legnagyobb. (Nagyobb szigetek még: Hiiumaa, Muhu, Vormsi, Naissaar és Aegna.) Kuressaare tengerparti város középkori várral, ahol különböző kulturális eseményeket rendeznek. Mint Pärnuban, itt is többféle iszapfürdő várja a pihenni vágyókat. Hogy milyenek a szigetlakók, azt ott megtapasztalhatjuk, de saját véleményük szerint sokkal jobbak, szorgalmasabbak, erősebbek, mint a kontinens népe. Büszkék a kultúrájukra, a történelmükre. Saaremaan több természetvédelmi terület található, a szigetekre jellemzően főként borókával és alacsony növényzettel borított. Híres a Kaali kráter, ami az egyik legnagyobb újkori meteorkráter a világon, amelyről világszerte regélnek az antik mitológiától kezdve a szibériai néphagyományig. Aki Saaremaan jár és nem kóstol finom saaremaa-i rozskenyeret és saaremaa-i borókás (házi)sört, az magára vessen. Ország az országban, különleges tengeri kultúra, észt büszkeség – ez Saaremaa és Kuressaare.

Haapsalu szintén egy aranyos tengerparti kisváros, híres iszapfürdővel, középkori kolostorral és régi faházakkal. Mindenkinek útba esik, aki Hiiumaa vagy Vormsi szigetre szeretne utazni. Régen az észt-svédek lakta vidék központja volt, ezért némiképp skandináv város benyomását kelti, bár a cári Oroszország nyomai is megtalálhatók (már akkor kedvelt üdülőváros volt; Haapsaluban Pjotr Csajkovszkij is pihent egy ideig – ennek emlékére Csajkovszkij nevű pad áll a tengerparti sétányon). Bár sokkal nyugodtabb, mint Pärnu, mégis kultúrával, eseményekkel van tele (az augusztusi teliholdas éjszakák misztikus legendájára alapított Fehér Hölgy Fesztiválja, American Beauty Car Show stb). Azoknak ajánlható, akik nyugodtabb pihenésre vágynak.

Otepää. Ha minden városnak van valami címe, akkor legyen a miénknek is! – gondolták az otepääiak. És úgy is lett. A város híres síparadicsom, barátságos kis hegyekkel, erdőkkel, elragadó tavakkal Dél-Észtországban. Minden télen legelőször itt esik le a hó, ezért kitalálták: legyünk téli főváros. Minden évben a kis Otepää lesz a téli fővárosunk. Januárban itt rendezik a sífutási világkupa egyik versenyét, a híres Tartui símaraton (sífutás) is áthalad Otepään. Motoros szánkózókat naponta látni. Nyáron pedig kellemes kirándulóhely gyönyörű kilátással. Az észt közmondás szerint: „Aki nem volt még Nuustakuban (Otepää), az külföldre se vágyjon!” Ennyire szép!

Narva Kelet-Észtország legnagyobb városa, Oroszország határán fekszik. Igazi határváros, ahol a Narva folyó partján álló erős Narva vára most is látható (ma Narva Múzeum). Régen majdnem tisztán észt város volt. A II. világháborúban szinte teljesen lebombázták, majd a hosszú szovjet megszállás évei alatt – Kelet-Észtország sok más vidékével együtt – eloroszosodott, tipikus szovjet iparral és iparnegyeddel. Mostanában a város lakosságának mindössze 5%-a észt. Az ország keleti részén több olajpala-bányával találkozunk, ami itt a legjelentősebb iparág. Az olajpalából energia, valamint sok vegyipari termék állítható elő. Narvában több mint százéves textilgyár (Kreenholm) és a folyó vizén hatalmas vízerőmű (Oroszországba is adnak el áramot) működik. Narva egyre jobban fejlődik, külföldi és hazai befektetők segítségével. Különösen kedvező a város fekvése: a folyó egyik partján fekszik, a másikon már Oroszország; nincs messze a tengertől és a Peipsi-tótól (ismertebb, orosz nevén Csúd-tó – a negyedik legnagyobb tó Európában) se. Körülötte csodálatos erdők, strandok, fürdők. Narvát annak a turistának ajánljuk, aki a már egyre egzotikusabbá váló szovjet múltra kíváncsi, de akit eközben érdekel a multikulturális hangulat és a szép természet is. (Lásd: Kelet-Észtország, bányászati múzeum, horgászati túrák.)

Lahemaa Nemzeti Park

Az ország első nemzeti parkja 1971-ben jött létre Észak-Észtországban, amikor az itt tartózkodó szovjet katonaság egyre több területet követelt saját használatára, illetve az egyre nagyobb méretű foszforitbányászat kiterjesztésére szemelték ki a területet. Hazafias természetvédők ügyességének köszönhetően megmenekült eme szomorú sorstól, elkerülte a szovjet katonai-ipari terjeszkedést.

Lahemaa félig régi tengerfenéken fekszik, ezért sík, lapos, gazdag folyókban és vizekben. A Kahala-tó attól különleges, hogy régen a tenger egyik öble volt, emiatt átlagmélysége 1 méter körüli, s most is kapcsolatban áll a tengerrel, ezért tengeri hal is él benne. A mellette elterülő fenyőerdőkben bogyót (fekete áfonya, vörös áfonya), illetve gombát szednek az emberek. Mocsara nyáron mocsári hamvas szederrel, ősszel pedig tőzegáfonyával csábít. A kényelmes erdei túrautakon sétálva szarvas, őz, nyúl, róka, ritkán medve, télen farkas nyomai láthatók; a hód tevékenységének nyomaival mindenfelé találkozhatunk, s vára, kihegyezett ceruzára emlékeztető kidöntött fatörzsek és tuskók le is fényképezhetők.

A tengerparton ősi halászfalvak lelhetők fel, melyek alacsony, apró gerendaházakból állnak. Altja falu közepén, paraszti stílusú faházban felújított, helyiek és turisták által is kedvelt étteremre bukkanhatunk. Nehéz helyet találni a nagy faluhintán, amikor az észtek ünnepelnek, bár tízen is ráférnek. Legnagyobb nyári ünnepünk Szt. Iván napja (június 23.), amelynek szimbóluma egy hatalmas tábortűz a falu középén, mellette szól a zene, finom a sör, meleg a szauna, ezektől forró a vér és a táncparkett, mindenki jól érzi magát.

Lahemaaban a paraszti élet emlékei mellett a nemesi múltat megidéző látnivalókkal is találkozhatunk: kastélyok, istállók, vodkagyár, mesterséges tó stb. Palmse és Sagadi ennek jó példái. A palmse-i kastélyban érdekes múzeum várja látogatóit, pincéjében igazi észt bort (Észtországban nehezen termeszthető a szőlő) kóstolhatunk. Sagadiban étterem működik és kis vendégház kínál szállást azoknak, akik több napig szeretnének maradni, kocsival vagy biciklivel felfedezni a környéket, amelyre jó lehetőségek kínálkoznak.

Rebala Kulturális Örökségi Park

Rebala kis faluja Tallinntól 25 km-re keletre fekszik. A legenda szerint éppen Rebala nevéből származik a Tallinn körüli megye, Rävala, illetve Tallin német neve is: Reval. A legősibb falvaink közé tartozik. Erről tanúskodnak a Rebalai múzeum udvarában megtekinthető, több mint 2500 éves kőkoporsók. A környéken még mindig fellelhetők régi falvak, ősi földek, több mint százéves mészköves-gerendás, fatetős házak.

A rebalai falvak környékén számos ősi imahely, imakő megmaradt (több mint 100). Az egyik kő, Liukivi (azaz Csúszáskő), gyermektelenséget gyógyító hatásáról híres. Aki gyermekáldást szeretne, erről kell lecsúsznia. A kő maga 3,5 m magas.

Rebalának a közelmúltban ismét igen fontos szerep jutott. Az 1920-as évektől kezdődően a falu melletti területeken foszforitbányászattal foglalkoznak (a foszforit Észtország egyik legfontosabb természeti kincse), ami az 1960-as évektől kezdve felszíni kitermeléssel folytatódott, egyre nagyobb méretekben, egyre természetrombolóbb módszerekkel. Az 1980-as években már arról volt szó, hogy kiterjesztik a bányászatot egész Észak-Észtországra. Rebala falvat „lesöpörték” volna a térképről, fél Észtország nem jutott volna többé megfelelő ivóvízhez, ezért a peresztrojka enyhülő időszakában úgynevezett foszforitháború indult meg. Aláírásokat gyűjtöttek, utcákon tüntettek, a politikusok Moszkvában érveltek stb. Sikerült megakadályozni, nem lett több bánya, sőt az ország is szabad lett. Mostanáig azt szokták mondani a történészek, hogy a Szovjetunió felbomlása pont az észt foszforitháborúval kezdődött el. Érdekes látványt nyújtanak a felhagyott bányaterületek, s lehet levegőt kapott diktüonémát (egy hajdan élt sugárállatka megkövesedett maradványa, amit ha levegő ér és újra földbe kerül, meggyullad) és bolondok aranyát, piritet (kassikuld) keresni.

De nemcsak kulturális szempontból érdekes a Rebala örökségi park, hanem természeti adottságait tekintve is. A területén átfolyó Jõelähtme folyó igazi különlegesség, mert egy kb. egy kilométeres szakaszán a föld alatt folyik (lásd: földalatti folyók). A Jägala folyón viszont a legnagyobb észt folyóvízi vízeséssel találkozhatunk (7,2 m magas, 300 m hosszú és 12-14 m mély völgyben folyik). Aki hallott már a meredek mészkőlejtőnkről, az sejtheti, hogy itt is erről a lejtőről van szó (lásd: meredek mészkőlejtő). A folyón és folyóparton jó horgászati lehetőségek adódnak (lazac, menyhal, pisztráng, lásd: horgászati túrák). A vízeséstől nincs messze a kevéssé ismert, de csodaszép tengerparti strand.

Dél-Észtország nevezetességei és Setumaa (Setuföld)

Dél-Észtország (földrajzilag délkelet) a legmagasabb része Észtországnak. Ott emelkedik az egész Baltikum legmagasabb hegye, a 318 méteres Suur Munamägi (Nagy-Tojáshegy). Az egész vidék dimbes-dombos. Télen ott esik a legtöbb hó, ami sok síkedvelőt vonz (haanjai, otepää-i síközpontok). Nyáron is kellemes pihenési lehetőségeket nyújt. Az erdős-tavas dombvidék sok helyütt védelem alatt áll, de a falusi turizmus számára mindig nyitva áll. Suur Munamägi kilátótornyából szépen látszik az egész vidék, ha tiszta az égbolt, akkor az onnan 40 km-re lévő Otepää-ig, sőt a 60 km-re lévő Tartuig is ellátni. Kirándulni máshová is érdemes: Rõugei Ööbikuorg (Fülemüle völgye), ahol érdekes találmánnyal, a Vesioinassal találkozunk (Víziürü). Võru város, amely Dél-Észtország szíve, július elején a népzene- és népi kultúra barátait várja, mert akkor rendezik a nagyszerű Võru Folkloorifestivalt (Võrui Néprajzfesztivál).

Dél-Észtországban, a Pihkva-tó (oroszul Pskov) mellett terül el Setumaa (Setuföld). A II. világháború végén keleti része a Szovjetunió orosz területeihez került, így most Oroszországhoz tartozik. Azóta a setuk egyik fele máig a határon túl él (politikai viták tárgya 1991 óta). A setuk határvidéki észtek, akik kedves tájszólásban beszélnek, pravoszláv templomba járnak. A setuk jól megtartották ősi kultúrájukat. Híres a setui népviselet, amit gyakran ma is hordanak, és a setu nők kóruséneke. A férfiak viszont ma is tudják, hogyan kell agyagfazekat készíteni. Az 1990-es évek felszabadulással együtt jelentkező problémájaként merült fel Setuföld újraegyesítése. De mivel Oroszország nem igazán partner a megoldás keresésében, ezért a setuknak még a vízummentességet sem tudtuk kiharcolni. Ha politikailag nem is értek el sikereket a setuk, kultúrájukban mégis sikerült megtartaniuk identitásukat. Az utolsó tíz-tizenöt évben elismert lett Setuföld és a nyelv kutatása, fontossá vált a kultúra megmentése és fejlesztése. A setu kultúra fesztiváljait nyaranta rendezik, ott népzenélnek, énekelnek, táncolnak. Ma a fiatalok körében országszerte különösen kedveltek a setu táncok. Több múzeumuk és kultúrközpontjuk van (Setu kultuuri muuseum, Tshai maja).

Észt udvarházak és kastélyok (Palmse, Sangaste, Toolse stb.)

Lásd: www.mois.ee/english

Észtország területén (régebben egész Estland és Livland északi része) kb. 700 évig különböző idegen népek uralkodtak (13. sz. elejétől egészen 1918-ig). Ez idő alatt nem észtek, hanem főleg balti németek adták a földesúri réteget, de ezen kívül svéd, orosz, dán, francia és más nemzetiségű urak is voltak. Mivel gyakran a 13. századig kell visszatekinteni, hogy megtudjuk, milyen származású egy bizonyos nemesi család, ezért sokszor csak legendák alapján lehet megállapítani a származásukat. A legenda szerint az egyik legnagyobb nemesi család, a von Ungern-Sternberg félig magyar származású lehetett!

A nemesi élet fénykorában, a 18-19. században ezen a területen több mint 2000 különböző udvarház lehetett egyszerre.

1918 után a fiatal demokratikus Észtország elvette a nemesektől kastélyaikat. A legtöbb udvarház ettől kezdve gyors hanyatlásnak indult. Még szomorúbb lett a helyzet a II. világháború után, amikor több birtok a szovjet hadsereg kezébe került, vagy pedig az emberektől félig elzárt határzónában maradt. Ennek ellenére sok kastélynak találtak hasznos funkciót – iskola (összesen 67, pl. Vääna, Pürksi, Luua, Põltsamaa, Mooste, Õisu stb.), szanatórium (Toila, Pädaste), öregek otthona, úttörőtábor (Palmse, Sangaste); mostanában, amikor sok birtok újfent magánkézbe került, számos szálloda (Pädaste, Oti, Kalvi) és családi hotel (Sangaste) nyílt, aktív pihenési lehetőségeket nyújtva. Van, amelyik étteremként (pl. Purtse), a nemesi élet múzeumaként (pl. Palmse, Sangaste) vagy más múzeumként (helytörténeti múzeumok: pl. Tori, Lückholmi/Saare, Olustvere, Keila, Jäneda; vagy különleges tematikájú múzeumok, pl. Porkuni Észt Mészkőmúzeum, Sagadi Erdőmúzeum vagy Kurtna Motorkerékpár Múzeum, a Roosna-Alliku csodálatos kastély-iskolától néhány kilométerre a Järva-Jaani régi műszaki cikkek (kocsik) menhelye – Vanatehnika Varjupaik) működik. Palmse és Sagadi birtokok mintaszerűen vannak felújítva az egykori udvarházak összes melléképületével, mesterséges tavaival és parkjaival együtt. Ezek a helyek, amelyek egyre inkább turisztikai célpontokká válnak, a vidéki pihenésre vágyókra számítanak. Számtalan program, fürdő, kirándulási lehetőség, lovas kocsi, régi észt és nemesi étel stb. vár az ide látogatókra.

Vendégeink számára többféle kastélytúrát tudunk összeállítani turisztikai régió, országutak, stílusok, nemesi családok szerint. Egy-egy udvarház külön is meglátogatható, vagy beilleszthető egy többnapos programba.

Természeti túrák (vízesések, földalatti folyók, mocsarak, meredek mészkőlejtők stb.)

Vízesések főleg Észtország északi és nyugati részén lelhetők fel. Bár nálunk nincs igazi hegy (legmagasabb „hegyünk”, ami egyben az egész Baltikum legmagasabb hegye is, a Suur-Munamägi, azaz Nagy-Tojáshegy 318 m magas, Délkelet-Észtországban található), mégis szép vízesésekkel dicsekedhetünk. Ez pedig a híres és szeretett meredek mészkőlejtőnknek köszönhető. A legmagasabb vízesés folyóvízen a 7,2 méteres Jägala vízesés, a Valaste patakon pedig 30,5 méteres, amely mellett a mészkőlejtő a tengerparton egészen 60 méter magasságig emelkedik. Jägala vízesésnél jó horgászati lehetőségek nyílnak, ami a Linnamäe-gát körüli területre is vonatkozik. Az utóbbi helyen egy híres orosz film is készült, A. és B. Sztrugackij: „Stalker”. Amikor a filmet forgatták, még csúnya romokban állt (a II. világháború alatt a menekülő oroszok felrobbantották), de most megint szépen fel van újítva a gát, emiatt a 2002-es év legszebb ipari épületének nyilvánították (eredetije az 1930-as években is hasonló díjat kapott). Most újra kis vízerőmű működik itt.

Meredek mészkőlejtőnk a több száz kilométeres Balti pala része, amely Ahvenanmaa/Öland-szigettől egészen a Ladoga-tó déli részéig nyúlik, így ez az egyik leggyakoribb talajtípusunk. A meredek mészkőlejtő fala helyenként akár 50-60 méternyi magasságból esik egyenesen a tengerbe. A leghatalmasabb részei Észak-Észtországban vannak. A tudósok szerint a Balti palát az Ős-Néva folyó hozta létre, amikor még a mostani Finn-öböl fenekén folyt több százezer évvel ezelőtt. A régi folyófenék tulajdonképpen a mostani észak-észtországi meredek mészkőlejtőben maradt fenn. Kb. tízezer évvel ezelőtt alakult ki a mostani formája, amikor az Ős-Néva völgyében már a Balti-tenger hullámzott. A meredek mészkőlejtővel 2005-ben megpályázták az UNESCO természeti világörökség listájára való felkerülést. Eddig nem érkezett meg a válasz.

Földalatti folyók. A mészkő nemcsak meredek lejtők formájában jellemző nálunk, hanem benne a föld alatt több folyó is „alagutat” vájt magának. A mészkőnek az a tulajdonsága, hogy a vizet nem nagyon szereti, mert a víz az idők folyamán erősebb a mészkőnél. Más helyeken, hegységekben (Magyarországon is, pl. Aggteleki-karszt) barlangokat váj, síkságon pedig inkább rejtett folyókat hoz létre. (Kis barlangok nálunk is vannak, amelyeket az olajpala-bányászok szoktak leggyakrabban felfedezni.) Csak néhány híresebb földalatti folyót említünk meg itt. Jõelähtme, mint a neve is mutatja, folyót és forrást jelent. Ugyanaz a neve annak a falunak is, amelynél ez a folyó – több mint egy kilométer után – ismét a felszínre bukkan, egy régi híd másik oldalán. Jõelähtme Tallinntól 30 km-nyire Narva irányában fekszik. Tuhala boszorkánykútja (Nõiakaev) viszont egy rejtett kút egy tanya udvarában, amely árvíz alatt forrni kezd, mert a kútban egy boszorkány van – tartja a legenda. Ma már tudjuk, hogy alatta szintén egy „láthatatlan”, titkos folyó folyik, a Tuhala egy szakasza. Összesen három földalatti része van, 6 km hosszúságban. Tuhala Észtország legnagyobb karsztterülete (1800 ha). Ez a természetvédelmi terület pompás kirándulóhely, igen élvezetes a mocsárban (a legrégibb észt gerendaúttal), erdőben sétálni (2,5 km-es kirándulóút). Aki szerencsés, a boszorkánylevest (az átforró víz a boszorkánykútban) is láthatja, Tallinntól kevesebb mint 40 km-nyire Tartu irányába.

A mocsarak és lápok száma a preboreális éghajlat kialakulásától kezdve (9100-10 200 évvel ezelőtt) egyre nőtt. Főleg régi tavak és öblök azok, amik mocsárrá alakultak az idők folyamán. Ma Észtország területének 22,3%-a mocsár vagy láp, ezzel az aránnyal Finnország után (31%) a második a világon. A mocsár legfontosabb jellemzője, hogy talajvíztől független vízrendszerrel rendelkezik, amely alig kerül más vízzel kapcsolatba, mint csapadékvízzel. Ezért vize savas, kevés benne az ásványi anyag és a baktérium. A leggyakoribb mocsári növény a tőzeg, ami szivacsként működik. Beszívja a vizet, és amíg a víz aránya a tőzegben nem haladja meg a 88%-ot, addig nem ki sem engedi (20%-kal nőhet meg a súlya a száraz tőzeghez képest). Egy tipikus mocsár 85-90%-ban vízből áll. A tőzeg vastagsága évente 1 mm-rel nő, Észtországban a legvastagabb tőzegréteg 16,5 m.

A mocsár a Föld egyik legfontosabb tüdeje. A szovjet időkben veszélybe kerültek mocsaraink és lápjaink – a kor törekvéseinek megfelelően ki akarták szárítani, hogy felszánthassák azt, az egyre nagyobb termelés érdekében. Sok mocsár jutott erre a sorsra. Szerencsére a természetvédők kitartásának köszönhetően számos veszélyeztetett területből természetvédelmi terület lett. Nekik hála, most is büszkék lehetünk ezekre a különleges természeti értékeinkre.

Számos lápon régen is és most is tőzegművelés folyik, amely az egyik legfontosabb tüzelőanyag a fa mellett. Régen kézimunka volt, szovjet korban hatalmas gépekkel végezték, most megint kímélőbb megoldásokat próbálnak kifejleszteni, nehogy túlterheljék ezeket a területeket.

Általában tavasszal és ősszel legmagasabb a víz szintje. Nyáron viszont ellenállhatatlanul virít és díszlik a sárga és édes mocsári hamvas szeder, ősszel pedig a savanyú C-vitamin bomba, a vörös tőzegáfonya! Igen ízletesek a gombák is, különösen frissen, vajban sütve, lehetőleg a szabadban, tábortűzön elkészítve, hogy enyhe füstös mellékízt is kapjanak! Mocsártúrázóknak ésszerű gumicsizmát húzni, nem csak a víz, de a mérges kígyók miatt is (keresztes vipera)!

Híres mocsarak, kellemes kirándulási lehetőségek (kiépített utakkal is):

1) Lahemaa Nemzeti Parkban a Viru mocsár,

2) Nigula Nemzeti Parkban a Nigula mocsár,

3) Endla mocsár Tallinntól 50 km-nyire,

4) Alutaguse mocsarak Kelet-Észtországban (Narva közelében): Agusalu, Kalina, Muraka, Puhatu, Rannu, Sirtsi

5) Koigi láp Saaremaa szigeten.

Szigetek. Észtországnak kb. 1500 tengeri szigete van. A legnagyobb közöttük Saaremaa (svédül Ösel, 2673 km2), emellett még jelentősebb szigetek Hiiumaa (svédül Dagö), Muhu, Vormsi (svédül Ormsö), Naissaar (svédül Nargö), Kihnu (svédül Kinö), Ruhnu (svédül Runö), Aegna, Prangli, Nagy- és Kis-Pakri. 600 sziget a Väinameri nevű tengerben fekszik, amely Észtország délnyugati partjait mossa. Tallinn mellett két nagyobb sziget található – Naissaar (18,6 km2), ami félig elzárja a tallinni öblöt, és mellette Aegna (2,9 km2), amire nyáron kishajók viszik a turistákat.

Naissaart évszázadokig svédek lakták, a sziget nagy hadi jelentőséggel bírt (a finn Hanko félszigettel együtt elzárja a Finn öblöt – csak ezen a szoroson keresztül lehet Szentpétervárra hajózni), a szovjet időkben teljesen el volt zárva a külvilágtól, aknagyár is működött rajta, most újra látogatható. Nagy része erdővel borított, szép strandok várják a fürdeni vágyókat. 1995-ben természetvédelmi területet jelöltek ki, mely előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Aegna sokkal kisebb, de mivel része Tallinn belvárosának, ezért könnyebben megközelíthető. Szintén főleg erdőkkel borított, emellett szép homokos strandjai vannak. Hotel is üzemel rajta, ami csupán 200 méterre van a tengertől (7 kétszemélyes szoba, 2 konyhás szoba, konferenciaterem 20 embernek, sátorozás, grillezés, úszás stb.). Időnként grandiózus tervek látnak napvilágot ezzel a csodás területtel kapcsolatban – még kaszinószigetről is beszéltek (az összes tallinni kaszinó ide költözhetne, nehogy tévútra csábítsák az ifjabb generációkat).

Prangli úgyszintén Tallinn mellett fekszik. A legtöbb lakossal büszkélkedő sziget ezen a környéken (151 fő). A 6 km2-es kis sziget nyugodt és kellemes pihenőhely. Egy-két napos vitorlás túrákat szervezünk, látnivalókról egy régi kápolna és egy észt gőzhajóbaleset áldozatainak temetője gondoskodik. Sátorozási, piknikezési lehetőségek adottak.

Kis- és Nagy-Pakri Paldiski melletti találhatók. Két sziget, amelyek nagy részben a Paldiski-öböl bejáratát zárják el. A II. világháborúig csak svédek lakták, utána pedig a szovjet hadsereg létesített támaszpontot. A Varsói Szerződés országai ezen szigetek fölött gyakorolták a repülős bombatámadásokat. Az utolsó bombák itt még 1992-ben robbantak fel, 1994 óta üresek, természetvédelmi területté nyilvánították őket. Mindkét szigeten különösen jól megfigyelhető a balti meredek mészkőlejtő. Ezért, amikor 2005-ben az UNESCO Világörökségre pályáztak, az egyik legszebb példaként éppen a Kis-Pakri 18 méteres lejtője szolgált. Egy vagy több napos kirándulásokat szervezünk ide is. 24 kilométeres a két szigetet körbejáró gyalogtúra, a túrázókat csónakkal viszik a szigetekre. A legjobb választás egy csónakos-gyalogos kirándulás.

Saaremaa – lásd: Kuressaare

Muhu. Aki Saaremaara szeretne utazni, annak át kell mennie Muhun, mert pont útba esik. Először Virtsu kikötőig kell eljutni, ahonnan komp visz tovább, majd Muhun keresztül nagy országút vezet a saaremaa-i gáthídra. E két kilométeres híd után éri el az ember Saaremaat. Természetesen a muhuiak azt szeretnék, hogy az emberek észrevegyék Muhu szépségét is, és ott is tovább időzzenek, ne csak átutazzanak. Muhu a harmadik legnagyobb sziget Saaremaa és Hiiumaa után. A sziget lakói érdekes tájszólásukról és sajátos humorukról híresek. Csodálatosak a régi Koguva falu gránitházai és mészkőkerítései, sőt, érdekességként még egy struccfarm is megtekinthető. Muhu szigetén találjuk az egyik legdrágább, legelegánsabb szállodát, a Pädaste-kastélyszállót és fürdőt. Muhu annyi, mint tenger, boróka, mészkőkerítések és finom borókaízű házi sör.

Hiiumaa második legnagyobb szigetünk. 455 millió évvel ezelőtt egy meteor becsapódás következtében a mostani Kärdla város környékén (Hiiumaa fővárosa) tíz kilométer átmérőjű krátersziget keletkezett. Azok voltak az első szigetek a mostani Hiiumaa területén; ezért az egyik legidősebb sziget a világon. Hiiumaanak különösen változatos a felszíne – szép hosszú homokstrandok (Tahkuna és Kõpu), köves strandok, sűrű fenyőerdők, alacsony hegyek, körülötte több mint 200 kis sziget, vad nyílt tenger és nyugalmasabb öböl a szárazföld felé. Vannak szigetek, amelyek kicsik és fiatalok, ahol még a fű se nőtt ki, viszont olyanok is vannak, amelyen erdő nő és emberek élnek. Hiiu ember kicsit más, mint a szárazföldi. Nyugodt, a természet gyermeke. Sosincs egyedül, mert állandó társa a mindig suttogó erdő, a mesélő tenger. Jó a humorérzéke és a tréfában mindig jobb, mint a saare ember, a saaremaai. Mindketten egyben legalább egyetértenek: a szigetiek mindenképpen jobbak, mint a szárazföldiek.

Hiiumaaról (svédül Dagö) Jókai Mór is írt egy regényt, „Dagö torony” címmel. A híres Ungern-Sternbergekről szól, közülük az egyiknek Hiiumaa partján volt birtoka és azon világítótorony. Mivel Hiiumaa partja híres a zátonyairól, ezért létfontosságúak az ottani világítótornyok. De ez a bizonyos Ungern-Sternberg nem segíteni vágyott a hajókon, hanem pont fordítva. Szándékosan félrevezette a hajókat, így azok egymás után zátonyra futottak, elsüllyedtek. Úgy szól a tengeri szabály, mi szerint minden, amit partra mos a víz, azé, aki azt megtalálja. Természetesen jól meggazdagodott ez a talán magyar származású földesúr.

A közelmúltban attól vált híressé a sziget, hogy az első teljesen „behálózott” megyénk lett a ’90-es évek végén, ahol már akkor minden iskolában volt Internet, a legkorszerűbb számítógépekről nem is beszélve (a „tigrisugrás” programja: Internet minden iskolába, minden házba). Manapság számos természetvédelmi területtel, turistaútvonallal, madárleső toronnyal, kényelmes tanyasi szállással, finom étellel várja vendégeit. 2-3 napos túrákat szervezünk Hiiumaara, akár Saaremaara vagy Vormsira való átkeléssel is.

Vormsi a negyedik legnagyobb szigetünk (91,5 km2). Amíg Hiiumaa az egyik legősibb sziget világszerte, addig Vormsi elég fiatal – csak Kr. e. kb. 1800 évvel bukkant fel a tengerből. Hiiumaa mellett fekszik, ugyanabból a rohuküla-i kikötőből lehet odajutni, ahonnan Hiiumaara is. Vormsi csak komppal vagy a jeges tengeren keresztül közelíthető meg. Komppal 20 km az út, mely kb. 45 percig tart. A sziget éppen akkora, hogy legcélszerűbb biciklivel bejárni. 14 falu van a szigeten, sok erdő és érintetlen terület. Rumpo-félsziget természetvédelmi terület, több bennszülött, endemikus növénnyel, melyekkel sehol máshol nem találkozhatunk. Az állandó lakosság 300 fő körüli, de a II. világháború előtt vagy 7000-en, főleg svédek laktak itt, akik a 13-14. századtól kezdve települtek be. A háború alatt tömegesen menekültek vissza Svédországba, szinte teljesen kiürült a sziget. Új lakosai már észtek voltak, illetve sok oroszt is betelepítettek. Mivel az egész tengerpart határvédelmi övezetnek számított, ezért a szovjet időkben szovjet katonaság szállta meg, laktanyák épültek. Csak külön engedéllyel lehetett látogatni ezt a kedves kis szigetet. Naplemente után már tilos volt közlekedni, különösen a tengerpartra nem volt szabad kimenni. Az egész tengerpartot hatalmas fényszórókkal világították be. Más világról, teljesen elzárt időkről beszélünk, amikor ezt emlegetjük.

Az 1991-ben újra önállóvá vált országban teljesen megváltozott a helyzet. Ismét engedély nélkül csónakázhatunk, hajózhatunk, kirándulhatunk bármelyik tengerparti területen stb. A kárpótlás és magánosítás után kezdtek visszatérni a svédek, most már az egykori lakosok gyerekei és unokái. Vormsi újra svéd hangulatú lett. Most „nyári” svédekről beszélhetünk, mert a legtöbb újjáépített házat és felújított udvart, kertet már csak nyaralóként használják. Mégis boldogok lehetünk, mert újra felpezsdült az ottani élet.

Biciklitúrákat, buszos-autós kirándulásokat szervezünk Vormsira, Hiiumaara és más szigetekre. Külön program: Az észt svédek élete, általuk lakott vidékek, haapsalu-i Észt-svéd Múzeum meglátogatása (Rannarootsi Muuseum).

Kihnu hetedik legnagyobb szigetünk – 7 km hosszú, 3,5 km széles. Volt, amikor túl sokan laktak rajta (két világháború között 1100-an), most 527 állandó lakosa van. A Pärnu-öböl legnagyobb szigete, mellette több mint 120 kis sziget található. A szárazföldtől 10, Pärnutól 40 kilométerre van. Négy falva van, saját iskolája, kultúrháza, temploma, öt boltja és három szálláshelye. Külön hajó- és repülőjárattal rendelkezik . Az itt élők főként halászattal foglalkoznak, de hal mellett a fóka is közönséges errefelé. A Kihnu melletti kis szigetek a legnépszerűbb borjadzó helyek az egész Balti-tengerben. Természetesen védett állat, de a kihnuiak asztalán néha előfordul, pl. amikor véletlenül hálóba kerül és elpusztul.

Kihnun fennmaradt a régi életmód és a régi hagyományok, ezért felkerült az UNESCO világörökség listájára is. Jellegzetes tájszólásban beszélnek, népviseletben járnak, hagyományos módon ünneplik a karácsonyt, Szt. Iván napját, tartják a falusi esküvőt. Mindeközben haladnak is a korral: a szovjet években minden vendég mosolygott, amikor látta, hogyan motoroznak a csíkos népviseletbe öltözött öregasszonyok. Kihnura nyáron Pärnuból hajóval lehet eljutni, télen viszont csak repülővel közelíthető meg.

Ruhnu Kihnunál még kisebb (5,5 km hosszú, 3,5 km széles, azaz 11,9 km2), 58 lakosa van. Ruhnu arról híres, hogy az 1918-20-as Szabadságharc után népszavazást tartottak itt (1919. június 4-én), mert az új államok megalakulásakor Lettország is igényt tartott rá. A mostani Lettországhoz valóban közelebb van, mint Észtországhoz, de mivel tisztán svédek lakta sziget volt, ezért Észtországra szavaztak, mert a többi észt-svéd sziget úgyis Észtország fennhatósága alá került. Így Lettország tengeri sziget nélkül maradt.

Mint más szigetekről, innen is elmenekültek a svédek a II. világháború alatt (1944. aug. 4-én). A szigeten csak két család maradt. Új lakosai főleg Kihnuról és Saaremaaról települtek át.

Bár kicsi, mégis saját iskolával rendelkezik (2002-ben 18 diák). A felnőttek a kikötőben, múzeumban, az éghajlati intézetnél, repülőtéren, a dízelerőműben, házi orvosnál, könyvtárban, erdészetnél, határőrségnél vagy boltban dolgoznak. 3 boltja és 3 szálláshelye van.

Ruhnu fatemploma a legrégibb fatemplom, illetve faépület Észtországban (1643-1644). Legrégibb fafaragásai a 14. századból valók. http://www.eelk.ee/h_ruhnu_puukirik.html

http://www.ruhnu.ee/index.htm

Idegenvezetés (megfelelő engedéllyel) Magyarországra és Erdélybe észt, angol és finn nyelven

Budapesti városnézés

Fürdők

Egri vár

Aggteleki Nemzeti Park, cseppkőbarlang

Balaton

Borpincék látogatása különböző borvidékeken (Tokaj, Eger, Villány, Szekszárd, Balatonfüred, Sopron stb.)

UNESCO világörökség helyei Magyarországon (Pannonhalmi apátság, Hortobágyi puszta, Pécsi ókeresztény sírkamrák stb.)

Erdély (természet és kultúra)

Magyarlakta vidékek Szerbiában

Pusztai túrák

Felfedező túrák Finnországban (Karjala és Észak-Savo megyében – horgászat, kirándulás, élménytúrák, városnézés stb.)

Keress meg minket!

+372 528 11 O7 (magyarul, angolul, finnül, észtül)

Észtország/Estonia (Kebja talu, Rebala küla, Jõelähtme vald, Harjumaa, irányítószám EST-74222)

Enjoy Estonia OÜ regisztrálási szám 11325656